Nomád, falusi és műhelyszőnyegek – (szinte) minden
a helyszínről
A keleti szőnyegek között három központi jellemzőt szokás emlegetni: nomád szőnyegeket, falusi szőnyegeket és műhelyszőnyegeket.
A nomád szőnyegek a nomád szövőktől származnak, ahol a kézművesség a törzsi hagyományok része volt. A szőnyegeket gyakran az őket létrehozó törzsekről nevezik el. Állatok és tájak motívumaival díszítik őket, amelyekkel a nomád törzsek találkozhattak – és minden törzsnek megvannak a saját egyedi jellemzői. A nomád szőnyegeket egyszerű és összecsukható szövőszékeken szövik. A szőnyegek eredetileg funkcionális célokat szolgáltak, mint például nyeregtáskák és sátordíszek. Egy nomád szőnyegnek szállíthatónak kell lennie, és egy meghatározott céllal kell megtölteni. Viszonylag kicsi, és olyan méretei lehetnek, amelyeket ma furcsának tartunk.
A falusi szőnyegeket ezzel szemben letelepedett falusiak készítik, és gyakran arról a faluról (vagy a környező régióról) kapják a nevüket, ahol készítették őket. Általában nagyobbak, mint a nomád szőnyegek; céljuk otthoni szőnyegként való használatra. A motívumok gyakran geometrikusak és részletesebbek, mint a nomád szőnyegeken, követve az adott régió hagyományait. A színeket, mintákat és dizájnokat azonban a szövő választja ki.
Végül, a műhelyszőnyegek olyan szőnyegek, amelyek kiváló kézművességet mutatnak. Ahogy a neve is sugallja, ezeket a szőnyegeket hagyományosan nagyobb városokban található műtermekben készítik. A műhely egy olyan vállalatként működik, ahol a szövőket alkalmazzák. A szövőszékek rögzítettek, hatalmas szőnyegek készítésére szolgálnak, és nem ritka, hogy több szövő dolgozik egyszerre egy szőnyegen. A munka során a szövők egy papírra rajzolt, rendkívül részletes mintát követnek, és a falusi és nomád szőnyegeken elfogadott szabálytalanságok itt nem megengedettek.