Az Aubusson-hagyomány gyökerei a 17. századi azonos nevű francia kisvárosba nyúlnak vissza, ahol a szövők világhírűvé váltak a francia arisztokrácia számára készített lapos szövésű faliszőnyegeikkel és szőnyegeikkel. Ezeket a terveket erősen befolyásolta a kor uralkodó művészete, amely előnyben részesítette a neoklasszikus virágmotívumokat, szalagokat és díszes medalionokat, amelyek luxust és kifinomultságot sugároztak.
Bár az eredeti faliszőnyegeket falra szánták, a stílus végül padlóburkolattá fejlődött. A 'tappissere' kifejezés erre a faliszőnyeg-szerű szövési technikára utal, amely lapos, tartós felületet hoz létre bolyhok nélkül. Ezt a szerkezetet nagyra értékelik azért, mert képes megjeleníteni a komplex, festői mintákat olyan tisztasággal, amelyet nehéz elérni a vastagabb, csomózott szőnyegeknél.
Ennek a hagyománynak a vizuális nyelvét a formális szimmetria határozza meg. A gyakran ovális vagy kör alakú központi medalion horgonyként szolgál, míg a mezőt általában rózsafüzérek, akantuszlevelek és tekercsek díszítik. A mély, gazdag vörös alapszín választása egy klasszikus tervezői védjegy, amely intenzitást és mélységet ad, így a világosabb, pasztell tónusú virágelemek vizuális energiával ragyognak ki.
Ma ezeket a szőnyegeket azért ünneplik, mert képesek áthidalni a szakadékot a történelmi művészet és a modern lakberendezés között. Egy Aubusson-stílusú darab beszerzése azt jelenti, hogy otthonába hozza a kézművesség azon hagyományát, amelyet évszázadokon keresztül csiszoltak. Ez egy olyan szerzemény, amely értékeli a szövő szakértelmét és egy olyan formatervezési mozgalom örökségét, amely továbbra is meghatározza az eleganciát a belső terekben.
