Az Aubusson textilstílus gyökerei az azonos nevű történelmi francia városba nyúlnak vissza, amely a 17. század óta híres finom kárpitjairól és szőnyegeiről. Bár eredetileg európai uralkodók rendelték meg nagy kastélyok és birtokok díszítésére, a stílus évszázadok alatt fejlődött, és világszerte hatással volt a szövőkre, beleértve a kínai magasan képzett kézműveseket is, akik ezeket a klasszikus francia virágos esztétikákat kilim formává alakították át.
A kilimet síkszövésű szerkezete határozza meg, ahol a vízszintes szálak szorosan egymáshoz vannak nyomva a függőleges alapon, hogy sima, tartós felületet hozzanak létre. A csomózott szőnyegekkel ellentétben a kilim mintája magában a szövési folyamatban keletkezik, ami megköveteli a kézművestől a tervezés alapos ismeretét, hogy a motívumok emelt bolyhok nélkül is élesek és világosan meghatározottak legyenek.
Ennek a hagyománynak a jellemzője a díszes, képi megközelítésű formatervezés. Ezek a szőnyegek gyakran központi medalionokat tartalmaznak, amelyeket rózsák és botanikai motívumok buja füzérei vesznek körül, formális, dekoratív szegélyekkel keretezve. A vörös alapszín klasszikus választás ebben a hagyományban, amelyet úgy terveztek, hogy merész, kifinomult kontrasztot biztosítson a virágos elemek lágyabb, tompább tónusaival szemben, luxus érzetet kölcsönözve bármely térnek.
A gyűjtők nagyra értékelik ezeket a darabokat azért, mert képesek áthidalni a szakadékot a történelmi kézművesség és a modern belsőépítészet között. Egy ilyen darab beszerzése nem csupán padlóburkolatot jelent, hanem a bonyolult, kézzel szőtt művészet örökségének megőrzését is. Az a készség, amely szükséges ahhoz, hogy ezeket az összetett, európai ihletésű mintákat kézzel szőtt textillé alakítsák, minden darabot jelentős kulturális értékké tesz az igényes otthonok számára.
