A Bakhtiari szőnyeg hagyománya a Közel-Kelet hegyvidéki Chaharmahal és Bakhtiari tartományából származik. Ezeket a szőnyegeket híresen a régió buja, formális kertei ihlették, amelyek a természet szervezett szépségét egy komplex, ismétlődő rácsszerkezetbe, az úgynevezett Khesti mintába ültetik át.
A kézzel csomózott kifejezés arra a technikára utal, amely során a gyapjúszálakat egyenként, kézzel kötik az alapra. Ez a módszer a régió minőségi védjegye, amely olyan szálakat hoz létre, amelyek nemcsak mélyen csillogóak, hanem hihetetlenül tartósak is. Az ezzel a módszerrel elért sűrűség teszi lehetővé, hogy ezek a szőnyegek évtizedekig megőrizzék élénkségüket.
Vizuálisan ezeket a szőnyegeket a rekeszes kialakítás jellemzi, ahol minden egyes négyzet gyakran más motívumot tartalmaz, például stilizált fákat, virágokat vagy geometrikus szimbólumokat. A szegélyek általában ugyanolyan kidolgozottak, mint a mező, gyakran ismétlődő mintákkal, amelyek keretbe foglalják a kerti négyzeteket, megteremtve az egyensúlyt és a harmóniát, amely ezt a hagyományt jellemzi.
A Bakhtiari szőnyegeket a gyűjtők nagy becsben tartják elbeszélő jellegük és az egyes darabok elkészítéséhez szükséges jelentős emberi erőfeszítés miatt. Egy ilyen hagyományból származó szőnyeg tulajdonlása mód arra, hogy kapcsolatba kerüljünk a szövés hosszú múltra visszatekintő örökségével, ahol minden részlet tükrözi az alkotó büszkeségét és szakértelmét.
