A Mid Atlas régió Berber szőnyegei mélyen gyökereznek Marokkó őshonos amazigh népének történelmében. Ezeket a szőnyegeket eredetileg nem kereskedelmi értékesítésre készítették, hanem alapvető háztartási cikkekként szolgáltak, ágytakaróként, takaróként vagy padlószőnyegként, amelyeket úgy terveztek, hogy ellenálljanak az Atlasz-hegység zord, hideg teleinek.
A mesterség konkrét hagyományos technikákra épül, a gyapjút helyileg szerzik be és kézzel fonják, hogy megőrizzék természetes erejét és textúráját. Az eredményül kapott szálazat jellegzetesen vastag és puha, ami a régió éghajlat-tudatos tervezésének egyik ismertetőjegye. Az anyag integritására való összpontosítás biztosítja, hogy a szőnyeg ne csak dekoratív tárgy legyen, hanem egy tartós, hosszú életű textil.
Vizuálisan ezeket a szőnyegeket a geometrikus motívumok kifejező használata határozza meg, gyakran olyan szimbólumokat építve be, amelyek tükrözik a szövő személyes történetét, környezetét és hitvilágát. Míg egyes hagyományok a semleges, monokróm palettákat részesítik előnyben, a Mid Atlas stílus a színek kalandosabb használatáról híres, gyakran természetes festékeket alkalmazva merész, kontrasztos minták létrehozásához, amelyek bármely szobában kiemelkednek.
Manapság ezek a szőnyegek a gyűjtők és a belsőépítészek körében egyaránt keresettek kulturális hitelességük és művészi szabadságuk miatt. Egy ilyen hagyományból származó darab birtoklása lehetőséget kínál az élő örökséggel való kapcsolódásra, mivel minden szőnyeg hordozza alkotója jellegzetes esztétikáját, az ősi hasznosság és a kortárs művészi kifejezés fúzióját képviselve.
