A Berber szőnyegek a marokkói Közép-Atlasz hegység őslakos törzseitől származnak, ahol évszázadok óta szővik őket, hogy funkcionális, védelmet nyújtó padlóburkolatként szolgáljanak. Történelmileg ezek a szőnyegek nem dísznek készültek, hanem a zord, hideg hegyi éghajlaton való túlélés alapvető eszközei voltak, meleget és kényelmet biztosítva a hagyományos nomád sátrakban és kőépületekben.
A Beni Ourain kifejezés a gyapjúmegmunkálás mesterségéről híres törzsek konkrét konföderációjára utal. Ezeket a szőnyegeket hagyományosan hosszú szálú, kiváló minőségű gyapjúból szővik, amelyet puha, fényes felülete miatt becsülnek. A technikai minőséget a szálak sűrűsége és az alapzat szilárdsága határozza meg, amelyek együttesen egy olyan szőnyeget alkotnak, amely tapintásra puha és hihetetlenül robusztus.
Míg a hagyományos minták gyakran egyszerű geometriai vonalakat tartalmaznak, a modern változatok, mint ez is, kifejező, absztrakt motívumokat építettek be. Ezek a művészi értelmezések szakítanak a merev formalitással, lehetővé téve a szövő számára, hogy művészként alkosson. Az élénk, természetes forrásokból származó földszínek használata párbeszédet teremt a tiszta, semleges hátterek és a merész, kortárs formák között.
Ebből a hagyományból származó darabot birtokolni annyit tesz, mint támogatni az élő kézművességet. Ezeket a szőnyegeket a gyűjtők nemcsak esztétikai vonzerejük, hanem az minden egyes centiméterébe beleszőtt szakértelem és kulturális történelem miatt is nagyra értékelik. Minden szőnyeg az alkotója víziójának feljegyzéseként szolgál, így olyan dédelgetett családi örökséggé válnak, amely összeköti a modern otthont az ősi, kézműves gyökerekkel.
