A berber szőnyegek a marokkói Atlasz-hegység őslakos törzseitől származnak, ahol évszázadok óta készítik őket. Ezeket a darabokat hagyományosan nemcsak padlóburkolatként, hanem a zord hegyi éghajlaton való túléléshez szükséges, többfunkciós eszközként szőtték, takaróként, alvószőnyegként és védelmet nyújtó falikárpitként használva őket.
A Beni Ourain kifejezés egy meghatározott berber törzscsoportra utal, amely kivételes gyapjújáról és jellegzetes, minimalista esztétikájáról ismert. Ellentétben sok más szőnyegkészítési hagyománnyal, amely az összetett, szimmetrikus mintákat részesíti előnyben, a Beni Ourain stílust a gyapjú nyers szépségére való összpontosítás és az olyan finom, absztrakt motívumok jellemzik, amelyek a szövő személyes kifejezésmódját tükrözik.
A tervezést tekintve ezeket a szőnyegeket a formális, merev szegélyektől való elmozdulás jellemzi a folyékonyabb, művészi elrendezések felé. A természetes, festetlen gyapjú használata továbbra is védjegynek számít, bár sok modern példa olyan hagyományos festékeket is tartalmaz, amelyek a marokkói táj színeit idézik, a mély földszínektől a hegyi oázisokban található élénk kék és zöld árnyalatokig.
Ezeknek a szőnyegeknek a gyűjtése befektetés az élő örökségbe. Értéküket az eredetiség és az minden csomóba beleszőtt emberi történet adja. Egy ilyen hagyományból származó darab birtoklása azt jelenti, hogy otthonát összeköti a nomád művészet régóta fennálló gyakorlatával, ahol a szövő szakértelme megőrződik a gyapjú tartós, tapintható minőségében.
