A berber szőnyegek, különösen a Beni Ourain néven ismertek, Marokkóban a Középső-Atlasz hegyeinek magaslatairól származnak. Ezeket a szőnyegeket a törzsi nők hagyományosan nem kereskedelmi forgalomra, hanem háztartási célokra szőtték, meleg ágyneműként és padlóburkolatként szolgálva a hegyvidéki táj zord, fagyos telein.
A Beni Ourain kifejezés olyan berber törzsek szövetségére utal, amelyek évszázadok óta megőrizték egyedi szövési hagyományaikat. Szőnyegeiket a kiváló minőségű, festetlen gyapjú használata és az a jellegzetes esztétika jellemzi, amely a geometrikus egyszerűséget részesíti előnyben a bonyolult, zsúfolt mintákkal szemben, tükrözve azt a minimalista megközelítést, amely a modern lakberendezésben is rendkívül keresetté vált.
Ezeknek a szőnyegeknek a klasszikus dizájneleme a gyémántrács, amelyet gyakran a szövő életének, családjának vagy a körülötte lévő természeti világnak szimbolikus megjelenítéseként értelmeznek. Bár a minták egyszerűnek tűnhetnek, mély kulturális jelentőséggel bírnak, gyakran a nem verbális történetmesélés egy formájaként szolgálnak, amely összeköti a jelenlegi tulajdonost a berber nép ősi nomád életmódjával.
Manapság ezeket a szőnyegeket a gyűjtők hitelességükért és minden szálban jelenlévő emberi érintésért ünneplik. A Beni Ourain birtoklása befektetés a kulturális örökségbe, olyan szakértelmet és helyhez való kötődést képvisel, amely a tömegtermelés világában egyre ritkább. Minden darab kézzelfogható kapcsolatot kínál a Közel-Kelet és Észak-Afrika történelmével.
