A Gabbeh szőnyeg hagyománya a közel-keleti nomád törzsektől származik, akik ezeket a darabokat elsősorban saját háztartási használatra, nem pedig kereskedelmi célokra készítették. A formális, városi szőnyegekkel ellentétben a Gabbeh szőnyegeket történelmileg a személyes kifejezésmód, a melegség és a hasznosság szem előtt tartásával szőtték, alvómatracokként, takarókként és padlóburkolatokként szolgálva a zord éghajlaton.
Maga a 'Gabbeh' kifejezés 'nyers' vagy 'természetes' jelentéssel bír, ami tökéletesen leírja ezeknek a szőnyegeknek az esztétikáját. Ismertek a bonyolultabb, magas csomószámú stílusokhoz képest vastagabb, durvább szálazásukról. Ez a felépítés szándékos, puha és párnázott felületet biztosít, amely ideális a nomád életmódhoz, és ma is a funkcionális, kényelmes minőségük egyik ismertetőjegye.
Vizuálisan a Gabbeh szőnyegeket művészi egyszerűségükért ünneplik. Míg sok hagyományos szőnyeget komplex virágos vagy geometrikus medalionok határoznak meg, a Gabbeh szőnyegeket gyakran széles, nyitott mezők, finom abrash (természetes színvariációk) és a szövő környezete által ihletett minimalista motívumok jellemzik. A szőnyeg dizájnja ezt az örökséget tükrözi, az anyag szépségére és a szín mélységére összpontosítva, nem pedig a kidolgozott mintákra.
Napjainkban a Gabbeh szőnyegeket a gyűjtők nagyra értékelik hitelességükért és az emberi jelenlétért, amely minden egyes csomóban felfedezhető. Ebből a hagyományból származó darabot birtokolni azt jelenti, hogy kapcsolódunk az önkifejezés és a kézművesség hosszú történetéhez. Ez tanúbizonysága a szövő szakértelmének és annak a kulturális jelentőségnek, amelyet egy generációk óta nagyrészt változatlan művészeti forma képvisel.
