A Gabbeh hagyomány gyökerei a Közel-Kelet nomád törzseihez nyúlnak vissza, ahol a szövők ezeket a szőnyegeket elsősorban saját gyakorlati használatukra készítették. A hivatalosabb városi szőnyegekkel ellentétben a Gabbeh szőnyegeket úgy tervezték, hogy vastagok, kényelmesek és elég tartósak legyenek ahhoz, hogy ellenálljanak a sátorban zajló életnek. Idővel a stílus fejlődött, és ma a legszebb példányokat indiai kézművesek készítik, akik tisztelik ezeket az ősi technikákat, miközben finomítják a gyapjú- és festési folyamatokat.
A 'Loribaft' kifejezés a Gabbeh egy sajátos, emelt minőségére utal, amelyet a hagyományos, egyszerűbb változatoknál sokkal nagyobb csomósűrűség jellemez. Ez a technikai fejlődés finomabb mintákat és feszesebb, luxusabb szálat tesz lehetővé. A csomózási folyamat során fordított extra gondosság eredményeként olyan szőnyeg jön létre, amely lényegesebb érzetű, és az évek során jobban tartja a formáját.
Dizájn szempontjából ezeket a szőnyegeket a művészi szabadság jellemzi. Bár gyakran tartalmaznak geometrikus formákat és szimbolikus motívumokat, amelyek állatokat, növényeket vagy a mindennapi életet ábrázolják, a kompozíció általában nyitott és kifejező. A szegély gyakran keretként szolgál a központi mezőhöz, amely egyszerű csíkokat vagy elszórt alakzatokat tartalmazhat, bemutatva a negatív tér és a bonyolult részletek közötti harmonikus egyensúlyt.
A Gabbeh Loribaft birtoklása meghívás az emberi készségek hosszú múltra visszatekintő örökségéhez való kapcsolódásra. Ezeket a szőnyegeket a gyűjtők és a belsőépítészek egyaránt nagyra értékelik, mivel képesek meleget és személyiséget vinni egy szobába. Mivel előre nyomtatott minta nélkül készülnek kézzel, minden ív és színváltozat a kézműves személyes érintésének bizonyítéka, így minden darab értelmes kiegészítője bármely otthonnak.
