A Loribaft és Kashkooli hagyományok a Közel-Kelet nomád örökségében gyökereznek, ahol a szövők eredetileg saját használatra készítették ezeket a szőnyegeket sátraikban. Nemzedékek során ezek a stílusok fejlődtek, és ma már olyan régiókban, mint India, a kortárs mesterszövők folytatják a hagyományt. Ezeket a szőnyegeket egyszerűségükért ünneplik, és azért, ahogyan lehetővé teszik a szövő számára, hogy kreativitását a szín és a motívum révén fejezze ki, nem pedig szigorú, formális minták által.
A Loribaft kifejezés a kézi csomózás egy sajátos stílusára utal, amely sűrűbb, kifinomultabb szálazást hangsúlyoz a rusztikusabb, hagyományos Gabbeh-hez képest. Ez a technikai megközelítés simább felületet eredményez, amely kiemeli a gyapjú gazdagságát. A tömörebb csomózási szerkezet használatával a szövők nagyobb tisztaságot érhetnek el a motívumokban, lehetővé téve, hogy az élénk, játékos részletek kiemelkedjenek az elsődleges mezőből.
Dizájn tekintetében ezeket a szőnyegeket gyakran a merész színhasználat és a szimbólumok ritka, mégis jelentőségteljes alkalmazása határozza meg. Míg sok hagyományos szőnyeg sűrű, ismétlődő mintákra támaszkodik, a Loribaft a nyitott tereiről és a motívumok szándékos, művészi elhelyezéséről ismert. Ez a konkrét szőnyeg, a változatos, mintás foltok központi csoportjával, ennek a hagyománynak egy modern értelmezése, párbeszédet teremtve az egyszerű, tömör mező és a komplex, változatos központ között.
A Loribaft szőnyeg gyűjtése az ősi báj és a kifinomult készség közötti egyensúly megbecsülését jelenti. Nemcsak esztétikai szépségükért értékelik őket, hanem az emberi szellem miatt is, amelyet otthonunkba hoznak. Minden darab híd az ősi nomád gyökerek és a modern lakberendezés között, örökségérzetet és kapcsolatot kínálva azokkal a kezekkel, amelyek a szövés minden elemét formálták.
