A Gabbeh szőnyegeket régóta ünneplik művészi szabadságuk és nyers, kifejező szépségük miatt. Hagyományosan a Közel-Kelet nomád törzsei szőtték őket, eredetileg személyes használatra, meleg ágyneműként vagy padlóburkolatként a zord környezetben. Idővel a stílus a kifinomult Loribaft és Kashkooli hagyományokká fejlődött, amelyeket ma már mesteri szinten állítanak elő olyan régiókban, mint India, ahol a kézművesek továbbra is tisztelik ezeket az ősi technikákat.
A 'Loribaft' kifejezés egy meghatározott, kifinomult szövési minőségre utal, amely lényegesen sűrűbb, mint a standard Gabbeh szőnyegeké. Ezt a sűrűséget a csomók magasabb koncentrációjával érik el, ami lehetővé teszi a bonyolultabb minták kidolgozását és a láb alatt érzékelhető luxus, bársonyos érzetet. A gyűjtők vagy az igényes lakástulajdonosok számára ez a technikai finomítás olyan szőnyeget jelent, amely dizájnjában részletesebb, mindennapi használatában pedig tartósabb.
Vizuálisan ezeket a szőnyegeket minimalista esztétika jellemzi, gyakran egyszínű vagy változatos árnyalatú széles mezőkkel, amelyeket szeszélyes, stilizált motívumok szakítanak meg. Ezek a minták – a kis állatfiguráktól az absztrakt geometriai formákig – nem csupán dekoratívak, hanem mélyen szimbolikusak, gyakran a szövő környezetét, családját vagy személyes történetét képviselik. Az élénk, természetes festékek használata gyakran eredményez finom színvariációkat, az úgynevezett abrash hatást, amely mélységet és karaktert ad a szőnyegnek.
Ebből a hagyományból származó szőnyeget gyűjteni annyit tesz, mint megőrizni a kulturális örökség egy darabját. Mivel minden darab kézzel készül, előre megrajzolt minta nélkül, nincs két egyforma szőnyeg. Ezeknek a szőnyegeknek az értéke ebben az emberi tényezőben rejlik – a szövő látásmódjában, az időtálló szakértelemben és abban az őszinte, spontán szépségben, amely egy olyan kézműves mesterségből fakad, amely generációk óta szinte változatlan maradt.
