A Gabbeh szőnyeg hagyománya a Közel-Kelet nomád törzseitől ered, akik ezeket a darabokat elsősorban személyes használatra és a zord elemek elleni védelemre készítették. Az idők során a stílus a kifinomult Loribaft és Kashkooli hagyományokká fejlődött, amelyeket ma világszerte ünnepelnek művészi szabadságukért és kifejező színhasználatukért.
A Loribaft kifejezés egy meghatározott, emelt szintű szövési stílusra utal, amely a hagyományos, durvább Gabbeh szőnyegekhez képest finomabb, csiszoltabb szálazást hangsúlyoz. Ez a fejlődés lehetővé teszi a bonyolultabb mintákat és a simább, fényesebb megjelenést, miközben megőrzi azt a rusztikus bájt és lélekkel teli karaktert, amely meghatározza a műfajt.
Vizuálisan ezek a szőnyegek a minimalista, mégis mélyen szimbolikus motívumaikról ismertek, amelyeket gyakran a természeti világ, a törzsi élet és a személyes elbeszélések ihletnek. A nyitott mezők és a geometrikus, csíkszerű elrendezések ritmikus áramlást hoznak létre, míg a kis, stilizált figurák beépítése olyan történetmesélési réteggel gazdagítja a szőnyeget, amely minden egyes szövőnél egyedi.
A Loribaft szőnyeg birtoklása lehetőség arra, hogy kapcsolatba kerüljön a kézművesség hosszú múltra visszatekintő örökségével. Ezeket a szőnyegeket a gyűjtők nemcsak szépségükért, hanem az előállításukhoz szükséges szakértelemért is nagyra értékelik, mivel modern technológia segítsége nélkül készülnek, a türelem, a hagyomány és az alkotói szellem örökségét képviselve.
