A Gabbeh hagyomány a Közel-Kelet nomád kultúráiban gyökerezik, ahol a szövők történelmileg saját használatra, nem pedig kereskedelemre készítettek szőnyegeket. Ezek a szőnyegek hagyományosan vastagok és durvák voltak, a sátrakon belüli meleget és kényelmet szolgálták. Idővel ezek a szőnyegek kifinomult művészeti formává fejlődtek, a Loribaft stílushoz hasonló modern értelmezések pedig a hagyományos, rusztikus bájt ötvözik a kifinomultabb technikákkal.
A 'Loribaft' kifejezés a Gabbeh szövés egy sajátos, finomabb stílusára utal. Míg a hagyományos Gabbeh szőnyegek vastagabb, nyitottabb csomózásukról ismertek, a Loribaft stílus sokkal nagyobb csomósűrűséget alkalmaz. Ez a technikai fejlődés lehetővé teszi a részletesebb minták kidolgozását és a polírozottabb felületet, ötvözve a nomád dizájn lelkét a kortárs otthonok által megkövetelt precizitással.
Vizuálisan ezeket a szőnyegeket a merész, telített színek és az egyszerűsített, gyakran geometrikus motívumok jellemzik. A formálisabb, medalionokkal díszített szőnyegstílusokkal ellentétben a Loribaft gyakran mozaikszerű elrendezésű, amelyet az élet, a természet és a kulturális szimbólumok stilizált ábrázolásai töltenek meg. A természetes festékek használata történelmileg ezeknek a szőnyegeknek jellegzetes, élénk árnyalatokat adott, amelyek ma is a hagyomány védjegyei.
Ebből a hagyományból származó darab birtoklása meghívás a szövőművészet hosszú történetébe. Ezeket a szőnyegeket a gyűjtők nagyra értékelik hitelességük és az a hatalmas szakértelem miatt, amely a kulturális történetek textilekbe való átültetéséhez szükséges. Azzal, hogy egy Loribaft szőnyeget választ otthonába, egy olyan darab mellett dönt, amely az emberi kreativitást és az örökségként fennmaradt kézművesség maradandó vonzerejét ünnepli.
