A Gabbeh hagyomány gyökerei a Közel-Kelet nomád kultúráihoz nyúlnak vissza, ahol a szövők ezeket a szőnyegeket elsősorban saját háztartási használatra készítették. Történelmileg ezek a darabok a vastagabb, durvább szálhosszukról és a városi műhelyek formális szőnyegeihez képest elvontabb, spontánabb mintáikról voltak ismertek. Az idők során ez a stílus fejlődött, és ma már Indiában tehetséges szövők viszik tovább az örökséget, ötvözve a hagyományos technikákat a modern esztétikai érzékenységgel.
A Loribaft kifejezés a Gabbeh egy olyan sajátos stílusára utal, amelyet a hagyományos Gabbeh szőnyegekhez képest finomabb csomósűrűség jellemez. Ez a megnövelt sűrűség lehetővé teszi a kifinomultabb mintákat és a simább, fényűzőbb szálhosszt. A 2-szálú konstrukció vagy hasonló kiváló minőségű fonal használatával ezek a szőnyegek olyan tartósságot és csillogást érnek el, amely miatt nagyra értékelik őket azok, akik a kényelmet és a tartósságot egyaránt fontosnak tartják.
Vizuálisan ezeket a szőnyegeket a nyitott terek és az egyszerűsített, geometrikus motívumok használata határozza meg. Míg a hagyományos nomád változatok gyakran merész, élénk színeket tartalmaztak, a modern Loribaft gyakran a lágyabb, földszínű paletták felé hajlik. A motívumok, amelyek gyakran a természet elemeit vagy a mindennapi életet ábrázolják, olyan egyensúlyérzékkel vannak elrendezve, amely egyszerre tűnik szándékosnak és organikusnak, így tökéletesek a kortárs otthonokba, amelyek vágynak egy természetes érintésre.
Ebből a hagyományból származó szőnyeget gyűjteni annyi, mint megőrizni egy régóta fennálló mesterséget. Ezek a darabok nem csupán padlóburkolatok, hanem a kulturális kifejezés eszközei, amelyek a szövő készségét és vízióját képviselik. A Loribaft birtoklása azt jelenti, hogy e gazdag örökség egy darabját hozza be saját életterébe, élvezve azt a tartós minőséget, amelyet csak az eredeti, kézzel készített munka nyújthat.
