A Gabbeh szőnyegek mélyen gyökereznek a Közel-Kelet nomád hagyományaiban, ahol eredetileg személyes használatra szőtték őket, nem pedig kereskedelmi célokra. Ezeket a szőnyegeket vastag, bolyhos szálak és egyszerűsített, gyakran geometrikus minták jellemzik, amelyek tükrözik a szövő személyes kapcsolatát környezetével.
A Loribaft kifejezés a Gabbeh szövés egy sajátos, kifinomult stílusára utal. Míg a hagyományos Gabbeh szőnyegek gyakran nagyon durvák és egyszerűek, a Loribaft szőnyegeket sokkal magasabb csomósűrűség és a gyapjú kifinomultabb használata jellemzi. A kézművesség ezen fejlődése lehetővé teszi a részletesebb mintákat és a simább, fényesebb felületet, amely a szőnyeget az egyszerű használati tárgyból műalkotássá emeli.
A Loribaft vizuális nyelvezete gyakran finom, nyitott mezőket és szeszélyes, elszórt motívumokat tartalmaz, amelyek a mindennapi életről mesélnek, például állatokról, növényekről vagy a sivatagi tájat ábrázoló absztrakt formákról. Ezek a minták ritkán merevek, ehelyett egy spontán és organikus elrendezést tesznek lehetővé, amitől minden szőnyeg élőnek és kifejezőnek hat.
Napjainkban az ilyen szőnyegek szövésének hagyománya kiterjedt olyan régiókra is, mint India, ahol a kézművesek továbbra is tisztelik az eredeti technikákat, miközben új életet visznek a mesterségbe. A gyűjtők nagyra értékelik ezeket a darabokat az eredetiségük, a gyapjú melegsége, valamint az emberi kreativitás és szakértelem hosszú, tartós történelmével való világos kapcsolatuk miatt.
