A Gabbeh hagyomány gyökerei a Közel-Kelet nomád kultúráihoz nyúlnak vissza, ahol a szövők ezeket a szőnyegeket eredetileg saját használatra készítették. Ezek a darabok sosem a kereskedelmi piacra készültek, hanem praktikus, meleg ágytakaróként és padlóburkolatként szolgáltak a családi sátrakban. Az idők során a stílus fejlődött, és ma a legszebb példányokat olyan régiókban készítik, mint India, ahol a kézművesek tökélyre fejlesztették az eredeti nomád minták rusztikus, szabad szellemiségének megőrzését.
A Loribaft a hagyományos Gabbeh egy kifinomultabb változata. Míg a klasszikus Gabbeh szőnyegeket vastag, tömör bolyhok és ritka, absztrakt minták jellemzik, a Loribaft sokkal kifinomultabb csomózási technikát alkalmaz. Ez magasabb csomósűrűséget eredményez, amely lehetővé teszi a bonyolultabb minták megjelenítését és a simább, fényesebb felület kialakítását. Tökéletes híd a törzsi szövés nyers, őszinte szépsége és a formális szőnyegkészítés precizitása között.
E szőnyeg formanyelve mélyen szimbolikus, gyakran kis, stilizált motívumokat ábrázol, amelyek a szövő környezetét, például állatokat, növényeket vagy háztartási tárgyakat reprezentálják. Ebben a konkrét darabban a mélyvörös háttér előtt elszórt, játékos motívumok a 'Kashkooli' hatásra jellemzőek, amely gyakran több változatosságot és részletet visz a hagyományos, egyszínű Gabbeh szőnyegekbe. A szegélyek formálisak, hogy keretbe foglalják ezeket a spontán mintákat, egyensúlyt teremtve a szőnyeg energiája és a rendezettség érzete között.
A hagyományt képviselő szőnyeg beszerzése az emberi kreativitás örökségének megőrzését jelenti. Mivel ezek a szőnyegek nem tömeggyártottak, hordozzák az alkotóik személyes érintését és kulturális emlékezetét. A Loribaft birtoklása nem csupán lakberendezés, hanem annak a szakértelemnek a megbecsülése, amely az ősi minták modern, használható formába öntéséhez szükséges, biztosítva, hogy ez a mesterség továbbra is virágozzon a kortárs otthonokban.
