A Gabbeh hagyomány gyökerei a Közel-Kelet nomád törzseihez nyúlnak vissza, ahol a szövők ezeket a szőnyegeket saját mindennapi használatukra készítették. Történelmileg ezek vastag, durva és nagyon személyes darabok voltak, amelyek célja a meleg biztosítása volt a síkságok zord éghajlatával szemben. Idővel a stílus a ma ismert kifinomult Loribaft és Kashkooli típusokká fejlődött, amelyek ezeket az ősi, rusztikus gyökereket egy kifinomultabb esztétikával ötvözik.
A Loribaft kifejezés kifejezetten egy olyan kiváló minőségű szövési stílusra utal, amely a hagyományos, egyszerűbb Gabbeh szőnyegekhez képest sűrűbb, csiszoltabb felületet hangsúlyoz. Ez a technikai fejlődés lehetővé teszi a minta nagyobb tisztaságát és egy luxusabb, bársonyosabb érzetet. Ez egy híd a kézműves mesterség nyers, törzsi eredete és a modern belsőépítészet igényei között.
Vizuálisan ezeket a szőnyegeket az üres, művészi mezőikért ünneplik, amelyek gyakran játékos, egyszerűsített motívumokat tartalmaznak. Míg a hagyományos mintákat merész, tömör színek uralhatják, a Loribaft stílus gyakran tartalmaz finom, geometrikus részleteket vagy apró, bájos képi elemeket, amelyek történetet mesélnek el. Az élénk, természetes eredetű festékek használata továbbra is a hagyomány fémjele, mély, rezonáló megjelenést teremtve, amely különböző fényviszonyok mellett gyönyörűen változik.
Egy ebből a hagyományból származó szőnyeg beszerzése befektetés a kulturális örökségbe és az emberi szakértelembe. Mivel minden darab előre megrajzolt minta nélkül készül, a szövő egyszerre művész és kézműves, aki olyan valós idejű döntéseket hoz, amelyek tükrözik környezetét és hangulatát. Ez az organikus megközelítés biztosítja, hogy minden szőnyeg egyedi energiát hordozzon, így értékes központi elemmé válik azok számára, akik értékelik a történelem, a készség és az egyéniség találkozását.
