A Gabbeh hagyomány gyökerei a Közel-Kelet nomád törzseihez nyúlnak vissza, ahol a szövők ezeket a szőnyegeket saját mindennapi használatra készítették, nem pedig kereskedelmi célokra. Ezeket a darabokat történelmileg az egyszerűségük, a melegségük és a mintáikba szőtt személyes történetek miatt értékelték. Ma a Gabbeh művészetét az indiai szövők szakértelemmel adaptálták, akik életben tartják a kézművesség lelkét, miközben a gyapjú minőségét a modern otthonokhoz igazították.
A 'Loribaft' kifejezés a Gabbeh családon belüli egy sajátos, emelt szintű stílusra utal, amely nagyobb sűrűségéről és kifinomult kidolgozásáról ismert. Míg a hagyományos Gabbeh szőnyegeket gyakran a vastag, durva szálhossz jellemzi, a Loribaft technika kifinomultabb textúrát és szorosabb csomószerkezetet vezet be. Ez az evolúció árnyaltabb minták és egy simább, fényesebb felület kialakítását teszi lehetővé, amely kivételesen fényűző érzetet nyújt.
Vizuálisan ezek a szőnyegek a nyitott mezőikről és művészi, gyakran absztrakt motívumaikról ismertek, amelyek a természeti világból merítenek ihletet. A formálisabb, merevebb szőnyegstílusokkal ellentétben a Loribaft az organikus esztétika felé hajlik, gyakran egyszerűsített virágos vagy geometriai elemekkel. A lágy, természetes színek használata a stílus védjegye, amelynek célja a nyugalom és a térérzet megteremtése az otthonban.
A Loribaft szőnyeg gyűjtése a történelem és az emberi tudás megbecsülését jelenti. Ezek a darabok nem csupán funkcionális tárgyak, hanem egy mélyen gyökerező kézműves örökség kifejeződései, amely értékeli a szövő intuícióját és a gyapjú természetes tulajdonságait. Azzal, hogy egyet otthonába visz, a melegség és a művészet olyan örökségét folytatja, amely generációkon át öröklődött.
