A Gabbeh szőnyegek hosszú és gazdag történelemmel rendelkeznek a Közel-Kelet nomád törzsei körében. Eredetileg ezeket a szőnyegeket a törzs asszonyai szőtték saját használatra, melegségre és kényelemre vágyva a zord, hegyvidéki környezetben, ahol éltek. A formálisabb, városi készítésű szőnyegekkel ellentétben ezek a darabok a szövő saját kreativitásának és mindennapi életének kifejezései voltak.
Maga a Gabbeh kifejezés egy olyan stílusra utal, amely hagyományosan vastagabb és lazább csomózású, mint más keleti szőnyegek, a hangsúlyt a mély, plüss szálra helyezve, amely szigetelést biztosít a hideg padló ellen. Míg a történelmi példányok gyakran egyszerűek és praktikusak voltak, mára ünnepelt művészeti formává váltak, amely egyensúlyt teremt az ősi, rusztikus örökség és a modern formatervezési érzékenység között.
A szőnyeg jellegzetes mintázata élénk, csíkos motívumok sorozatából áll, amelyek a szín és a ritmus mesteri alkalmazását mutatják. Ezek a geometrikus sávok jellemzőek a Gabbeh hagyományra, amely gyakran kerüli a komplex virágmintákat a merész, absztrakt vonalak javára, amelyek a nomád élet egyszerűségéről mesélnek. Minden csík egy tudatos választás, amely olyan vizuális áramlást hoz létre, amely egyszerre nyugtató és dinamikus.
Manapság az ebből a hagyományból származó szőnyegeket a gyűjtők nagyra értékelik hitelességük és minden csomó mögött megbújó emberi történet miatt. Egy ilyen darab birtoklása több, mint csupán egy padlóburkolat hozzáadása a térhez; ez egy módja annak, hogy kapcsolatba kerüljünk egy évszázados mesterséggel. A tudás örökségét és a hagyományok megőrzése iránti elkötelezettséget képviseli, amely előtérbe helyezi az egyéni kifejezésmódot és a természetes anyagokat.
