A Gabbeh szőnyegek hosszú és történetekkel teli múltra tekintenek vissza, eredetileg a Közel-Kelet nomád törzseinek egyszerű, funkcionális padlóburkolataiként szolgáltak. A formálisabb, városi szövésű szőnyegekkel ellentétben ezeket a darabokat hagyományosan a családtagok készítették saját használatra, a kényelemre és az elemektől való védelemre összpontosítva, nem pedig bonyolult, merev mintákra.
A 'Gabbeh' kifejezés maga nyers, természetes vagy nyíratlan jelentéssel bír, ami utal arra a hagyományra, hogy a szálakat hosszabban hagyták, és a gyapjú tisztaságára fókuszáltak. Idővel ezek a szőnyegek az egyszerű törzsi szőnyegekből elismert műalkotásokká váltak, amelyeket kifejező, gyakran absztrakt mintáikért becsülnek, amelyek tükrözik a szövő személyes történetét és természeti környezetét.
Dizájn tekintetében ezek a szőnyegek minimalista megközelítésükről ismertek, gyakran nagy, nyitott színmezőkkel vagy egyszerű, rusztikus motívumokkal rendelkeznek, szemben más hagyományok bonyolult virágmintáival. A természetes festékek használata és a színek variációi, az úgynevezett abrash, a stílus jellemzői, amelyek minden szőnyegnek vibráló, élő minőséget kölcsönöznek, amely különböző fényviszonyok között változtatja karakterét.
Napjainkban az ebből a hagyományból származó szőnyegeket nagyra értékelik azok a gyűjtők, akik értékelik a hitelességet és az emberi tényezőt a formatervezésben. Egy ilyen darab birtoklása meghívás egy évszázados kézműves hagyományhoz, amely a kézzel font gyapjú melegét és az alkotó kreatív szabadságát helyezi előtérbe a tömegtermeléssel szemben.
