A Gabbeh hagyomány a Közel-Kelet nomád törzseitől származik, akik ezeket a szőnyegeket funkcionális, nagy teherbírású padlóburkolatként fejlesztették ki a mindennapi élethez. Történelmileg ezeket személyes használatra szőtték, nem pedig kereskedelmi célokra, ami egy spontánabb és kifejezőbb formanyelvet eredményezett, amely tükrözi a szövő saját tapasztalatait és környezetét.
A 'Shabargan' kifejezés arra a regionális stílusra és sajátos tervezési érzékenységre utal, amely ezt a konkrét kollekciót meghatározza. Ezek a szőnyegek más közel-keleti stílusokhoz képest vastagabb, plüss szálakról ismertek, ami kivételes meleget és kényelmet biztosít a zord, magashegyi éghajlatokon, ahol a hagyomány először virágzott.
Vizuálisan a Gabbeh szőnyegeket merész, absztrakt és gyakran minimalista mintáikért ünneplik. Míg sok hagyományos szőnyeget összetett virágminták határoznak meg, a Gabbeh jellemzően széles csíkokat, geometrikus formákat vagy egyszerű állati motívumokat tartalmaz, vibráló, természetes módon festett színekben. Az itt látható csíkos mintázat e hagyomány klasszikus megnyilvánulása, amely az egyszerűség szépségét és a gyapjú mélységét hangsúlyozza.
Egy Gabbeh szőnyeg beszerzése befektetés az élő örökségbe. Ezeket a darabokat a hozzáértők nemcsak esztétikai vonzerejükért, hanem a minden szövésben jelen lévő nyers, emberi érintésért is nagyra értékelik. Egy ilyen szőnyeg birtoklása módja annak, hogy megünnepeljük a nomád törzsek tartós szakértelmét, és megőrizzünk egy létfontosságú textil történelmi darabot egy modern otthonban.
