A Gabbeh szőnyeg hagyománya a Közel-Kelet nomád törzseitől származik, ahol a szövők ezeket a darabokat elsősorban sátraikban való használatra készítették. Történelmileg ezek a szőnyegek alapvető ágyneműként és padlóburkolatként szolgáltak, amelyeket vastag, védelmező szálazatuk miatt értékeltek, mivel szigetelést nyújtottak a hideg talaj ellen.
A Gabbeh kifejezés egy olyan szóból származik, amely nyers, természetes vagy befejezetlen jelentéssel bír, ami tükrözi e szőnyegek hiteles, szerény természetét. Ellentétben a formálisabb, városi készítésű szőnyegekkel, a hagyományos Gabbeh szőnyegeket gyakran emlékezetből és ösztönből szőtték, nem pedig előre megrajzolt minták alapján, lehetővé téve a szövő számára, hogy személyes történeteit egyszerű, merész formákon keresztül fejezze ki.
Vizuálisan a Gabbeh szőnyegeket minimalista vagy absztrakt minták határozzák meg, gyakran geometriai formákat, egyszerű csíkokat vagy a természet erősen stilizált ábrázolásait tartalmazzák. A természetes, kézzel font gyapjú és a helyi növényekből, ásványokból származó élénk, földszínű festékek használata központi szerepet játszik a hagyományban, ami minden szőnyegnek megadja jellegzetes színmélységét.
Napjainkban ezeket a szőnyegeket a gyűjtők nagyra értékelik kulturális jelentőségük, valamint az ősi nomád örökség és a modern esztétika közötti hidat képező képességük miatt. Egy Gabbeh birtoklása nem csupán egy padlóburkolat beszerzését jelenti, hanem egy olyan készség és spontaneitás örökségének megőrzését, amely tehetséges szövők generációin keresztül öröklődött.
