A Gabbeh hagyomány gyökerei a közel-keleti nomád törzsekhez nyúlnak vissza, ahol a takácsok ezeket a szőnyegeket elsősorban saját használatra készítették. A formálisabb, városi szövésű stílusokkal ellentétben a Gabbeh szőnyegeket funkcionálisnak, kényelmesnek és mélyen személyesnek tervezték, gyakran padlóburkolatként vagy alvómatracként szolgáltak, amelyek a zord éghajlaton is biztosították a szükséges meleget.
A Gabbeh esztétika középpontjában a gyapjú minősége áll. Az alkalmazott gyapjú általában kézzel font, természetes állapotában hagyott vagy természetes pigmentekkel festett, ami olyan szálhosszt eredményez, amely vastagabb és fényesebb, mint sok más fajta. Ez a vastag, puha szál a meghatározó jellemző, ami miatt ezeket a szőnyegeket annyira szeretik fizikai kényelmük miatt.
Vizuálisan ezek a szőnyegek minimalista, gyakran elvont és kifejező mintáikról ismertek. Míg egy formális szőnyeg bonyolult, ismétlődő virágmintákat tartalmazhat, a Gabbeh gyakran a tágas, nyitott színmezőket emeli ki, amelyeket csak az állatokat, növényeket vagy a mindennapi életet ábrázoló alkalmi, stilizált motívumok szakítanak meg. Ez a merész, művészi visszafogottság meglepően modernné és sokoldalúvá teszi őket.
A Gabbeh birtoklása lehetőség arra, hogy kapcsolatba kerüljön a nomád művészet gazdag örökségével. Ezeket a szőnyegeket a gyűjtők nemcsak szépségük, hanem az általuk képviselt hiteles, ráérős szakértelem miatt is nagyra értékelik. Minden darab a takács környezetéről és képzeletéről mesél, így értékes kiegészítője minden olyan otthonnak, amely értékeli az időtálló minőséget és a kulturális mélységet.
