A Gabbeh szőnyegek gyökerei a Közel-Kelet nomád törzseihez nyúlnak vissza, ahol a szövők ezeket elsősorban saját használatra, nem pedig kereskedelmi célokra készítették. A formális, városi szőnyegekkel ellentétben ezek a darabok a szövő saját világának kifejezései voltak, gyakran ábrázolva a mindennapi élet állatait, embereit és tájait egyszerűsített, absztrakt stílusban.
A Shabargan kifejezés ezen nomád szőnyegek egy konkrét regionális stílusára utal, amely a történetmesélésre és a merész, fantáziadús kompozíciókra összpontosít. Ebben a hagyományban a szövőt nem kötik merev minták, hanem bátorítják az improvizációra, ami egy olyan spontán és organikus formanyelvet eredményez, amely mélyen hiteles és személyes.
Ezeknek a szőnyegeknek jellegzetes elemei gyakran a gazdag, telített színekkel teli széles, nyitott mezők, amelyeket juhok, fák vagy geometriai formák kis, stilizált motívumai szakítanak meg. Ezek az alakzatok nem csupán díszítőelemek, hanem a szövő környezetét jelképező szimbólumok, amelyek célja a természet vitalitásának és szellemének otthonba való beemelése.
Ma ezeket a szőnyegeket nagyra értékelik azok a gyűjtők, akik tisztelik történelmi hitelességüket, valamint szerkezetük nyers és finomítatlan szépségét. Egy ilyen hagyományból származó darab birtoklása a nomád örökség megőrzését jelenti, összekötve modern életterét azoknak az embereknek az időtlen történeteivel, akik ezeket a mintákat először elképzelték.
