A Gabbeh hagyomány a Közel-Kelet nomád kultúráiban gyökerezik. Történelmileg ezeket a szőnyegeket törzsi nők szőtték, elsősorban saját személyes használatra, például a sátrakban való melegítésre vagy alvószőnyegként, ami megmagyarázza jellegzetes vastag szálukat és a kényelemre helyezett hangsúlyt a bonyolult, formális geometriával szemben.
Maga a Gabbeh kifejezés olyan szőnyegre utal, amely természetes vagy nyíratlan, és gyakran egyszerűbb, elvontabb esztétikával rendelkezik a hagyományos városi szőnyegekhez képest. Ez a stílus az anyagok nyers szépségét ünnepli, a szövők gyakran kézzel font gyapjút használnak, amely megőrzi a textúra és a szín finom variációit, hozzájárulva az egyes darabok organikus, lelkes karakteréhez.
Dizájn szempontjából ezek a szőnyegek nyitott mezőikről és játékos, gyakran szimbolikus motívumaikról ismertek. Míg sok Gabbeh szőnyeget minimalista, egyszínű mezők határoznak meg, ez a konkrét darab egy feltűnő kék szegélyt tartalmaz, amelyet képi motívumok töltenek meg, bemutatva azt a kreatív szabadságot, amely ezt a hagyományt meghatározza. Az élénk, természetes festékek használata a földbarna alapon a stílus klasszikus ismertetőjegye.
A Gabbeh birtoklása egy módja annak, hogy kapcsolatba kerüljön a törzsi kézművesség régi hagyományával. Ezeket a szőnyegeket a gyűjtők nagyra értékelik hitelességük miatt, és azért, ahogyan áthidalják a szakadékot a hagyományos kézművesség és a kortárs dizájn között. Olyan ritka lehetőséget képviselnek, hogy megszerezzen egy darab történelmet, amely ma is ugyanolyan funkcionális és releváns, mint amilyen a nomád szövők számára volt, akik az eredeti stílust megalkották.
