A Gabbeh szőnyegek hosszú és gazdag történelemmel rendelkeznek, amely a Közel-Kelet nomád törzseihez nyúlik vissza. Hagyományosan ezeket a szőnyegeket törzsi nők szőtték személyes használatra, vastag, védelmező padlóburkolatként szolgálva sátraikban. A formálisabb városi szőnyegekkel ellentétben a Gabbeh-t praktikusságra és kényelemre tervezték, gyakran egyszerű, merész mintákkal, amelyek mélyen személyesek voltak a szövő számára.
Maga a Gabbeh kifejezés nyerset, természetest vagy vágatlant jelent, ami a szőnyeg primitív és hiteles gyökereire utal. Ezek a darabok vastagabb szálhosszukról és szélesebb, egyszerűsített mintáikról ismertek. Az idő múlásával a stílus tisztán használati tárgyból keresett gyűjtői darabbá vált, amely ünnepli a tökéletlenség szépségét és a szövő kreatív szabadságát.
Ennek a hagyománynak a vizuális nyelvezete gyakran elvont vagy képi jellegű, gyakran tartalmaz állatok, növények vagy a mindennapi élet egyszerűsített motívumait. Ebben a konkrét darabban a díszes szegély beépítése a történetmesélő hagyomány előtt tiszteleg, kontrasztot alkotva a minimalista, egyszínű mezővel és azokkal a művészi részletekkel, amelyek megragadják a származási régió szellemét.
Ma egy Gabbeh birtoklása az emberi kifejezés örökségének felkarolásáról szól. Ezeket a szőnyegeket nem a merev, szimmetrikus mintákhoz való ragaszkodásukért értékelik, hanem a szövésükben rejlő lélekért és spontaneitásért. E szőnyeg kiválasztásával a kulturális történelem egy darabját őrzi meg, és a földhözragadt, emberközpontú művészet érzését viszi életterébe.
