A Gabbeh szőnyegek a közel-keleti nomád törzsek nagy becsben tartott hagyományai. Történelmileg ezeket a szőnyegeket a törzsi nők szőtték, elsősorban saját háztartási használatra, vastag, védelmet nyújtó padlóburkolatként a hideg sivatagi talaj ellen. A formálisabb városi szőnyegekkel ellentétben a Gabbeh a személyes kifejezés eszköze volt, gyakran egyszerű, spontán mintákkal, amelyek a szövő közvetlen környezetét és mindennapjait tükrözték.
Maga a Gabbeh kifejezés egy nyers vagy természetes esztétikára utal, amelyet vastagabb, hosszabb szálak és a mintákhoz való lazább, művészi hozzáállás jellemez. Ezt a stílust azért fejlesztették ki, hogy maximális szigetelést és kényelmet biztosítsanak, kihasználva a törzsek rendelkezésére álló kiváló minőségű gyapjút. Az így kapott textúra jellegzetesen puha és hívogató, ami miatt ezeket a szőnyegeket nagyra értékelik azok, akik a kényelmet éppúgy előtérbe helyezik, mint a vizuális hatást.
Vizuálisan ezek a szőnyegek merész, minimalista megközelítésükről ismertek, gyakran a színek hatalmas felületeire összpontosítva, nem pedig bonyolult, ismétlődő mintákra. A növényekből és ásványokból származó természetes festékek használata olyan mélységet és variációt ad a gyapjúnak, amelyet a szintetikus eljárásokkal nehéz elérni. Bár megjelenhetnek hagyományos motívumok, az igazi Gabbeh védjegye az, hogy képes bemutatni a gyapjú természetes szépségét és az alkotó egyedi személyiségét.
A Gabbeh gyűjtése befektetés a kulturális örökségbe és az emberi tudásba. Mivel gyökereik a nomád életmódban rejlenek, minden szőnyeg egy adott szövő hagyatékát és kreatív jövőképét hordozza. Tulajdonosának lenni lehetőség arra, hogy kapcsolatba kerüljön egy ősi mesterséggel, amely értékeli az egyéniséget és a kitartást, olyan megalapozott, lelki elemet hozva életterébe, amelyet a tömegtermékek nem tudnak megismételni.
