A Gabbeh hagyomány gyökerei a Közel-Kelet nomád törzseihez nyúlnak vissza, akik eredetileg saját mindennapi használatukra készítették ezeket a szőnyegeket, nem pedig kereskedelmi célokra. Ezeket a szőnyegeket úgy tervezték, hogy meleget és kényelmet biztosítsanak zord környezetben, gyakran ágyneműként vagy puha rétegként használták őket a sátrak hideg padlóján.
Maga a Gabbeh kifejezés valami nyers, természetes vagy vágatlan dolgot jelent, ami tökéletesen leírja ezeknek a daraboknak az esztétikáját. A formális, erősen strukturált városi szőnyegekkel ellentétben a Gabbeh szőnyegek vastagabb, hosszabb szálukról és spontánabb, művészi kifejezésmódjukról ismertek, lehetővé téve a szövő számára az improvizációt és a történetmesélést színeken és egyszerű geometriai motívumokon keresztül.
Vizuálisan ezeket a szőnyegeket a tér minimalista, mégis erőteljes használata jellemzi. Gyakran nagy, nyitott színmezők vagy egyszerű csíkos minták jellemzik őket, természetes, festetlen gyapjúszíneket vagy helyi növényekből és ásványokból nyert gazdag, földszínű pigmenteket használva. Ez a konkrét szőnyeg megragadja azt a szellemiséget rétegzett, csíkos kompozíciójával, amely egyszerre érzi magát ősinek és figyelemreméltóan modernnek.
A Gabbeh gyűjtése a nomád kézművesség megőrzésének egy formája, amely az emberi intuíciót értékeli a merev mintákkal szemben. Mivel nem tömegtermelésben készülnek, minden szőnyeg a szövő személyes látásmódjának és készségének dokumentuma, így nagyra értékelik őket azok, akik értékelik a kulturális örökség és az autentikus, funkcionális művészet metszéspontját.
