A Gabbeh szőnyegek hosszú és gazdag történelemmel rendelkeznek a közel-keleti nomád törzsek körében. Hagyományosan a nők szőtték őket háztartási használatra, nem pedig kereskedelmi célokra, és úgy tervezték őket, hogy meleget és kényelmet biztosítsanak a hegyek és sivatagok zord környezetében, ezért jellemző rájuk a vastag, puha szálazás.
Maga a Gabbeh kifejezés olyan szőnyegre utal, amely szerkezetét tekintve természetes vagy nyers. Ellentétben a formálisabb városi szőnyegekkel, amelyek merev, előre megtervezett mintákat követnek, ezeket a darabokat gyakran az egyszerűségre és a szövő személyes kifejezésmódjára összpontosítva készítik. Ez tisztább, minimalista esztétikát eredményez, amely kiemeli a nyersanyagok szépségét.
Dizájn szempontjából a Gabbeh szőnyegeket az üres mezők és a természetes festékek használata teszi híressé. Bár a színek merészek lehetnek, jellemzően természetes forrásokból, például gyökerekből és növényekből származnak, ami lágy és harmonikus minőséget kölcsönöz nekik. A bonyolult, zsúfolt motívumok hiánya lehetővé teszi, hogy a figyelem a színek tisztaságán és a gyapjú textúráján maradjon.
Gabbeh szőnyeget gyűjteni annyit tesz, mint megőrizni a függetlenség és a kreativitás örökségét. Mivel nem a kereskedelmi piacra szánták őket, minden szőnyeg őszinte visszatükröződése a szövő életének és környezetének. Egy ilyen darab birtoklása azt jelenti, hogy a gazdag kulturális hagyomány egy darabját viszi otthonába, amelyet hitelessége és az ilyen jelentős, tartós textília előállításához szükséges szakértelem miatt értékelnek.
