A Gabbeh szőnyegek a Közel-Kelet nomád törzseitől, különösen a ghashgai és luri népektől származnak. Történelmileg ezeket a szőnyegeket elsősorban otthoni használatra szőtték, vastag, védelmező padlóburkolatként, amely szigetelést biztosított a hideg talaj ellen a vándorlások során.
Maga a Gabbeh kifejezés egy természetes vagy nyers szövési stílusra utal, amelyet vastagabb, hosszabb szálazat és egyszerűbb, kifejezőbb formanyelv jellemez. A merev, előre megtervezett mintákat követő formális városi szőnyegekkel ellentétben a Gabbeh szőnyegek gyakran spontán módon készülnek, lehetővé téve a szövő számára, hogy közvetlenül a szövőszéken fejezze ki környezetét és érzelmeit.
E hagyomány jellegzetes elemei közé tartozik a nyitott, nem zsúfolt mező, amelyet gyakran a természetes növényi festékekből származó merész, telített színek uralnak. Bár a hagyományos minták gyakran geometrikusak vagy absztraktok, az olyan modern értelmezések, mint ez is, játékos motívumokat, például pillangókat tartalmaznak, amelyek szakítanak a hagyományos minták formalitásával, miközben megőrizik a kézművesség hitelességét.
A Gabbeh gyűjtése a nomád örökség megőrzését jelenti, amely évszázadok óta virágzik. Ezeket a szőnyegeket nagyra értékelik művészi szabadságuk, tapintható melegségük és minden csomóba beépített emberi kapcsolat miatt. Egy ilyen szőnyeg birtoklása hidat képez az ősi kézműves hagyományok és a kortárs életmód között.
