A Kashmir szőnyegek gazdag öröksége a 15. századig nyúlik vissza, amikor a szövés művészete megjelent az észak-indiai Kashmir völgyében. A szélesebb körű Közel-Kelet hagyományos esztétikai stílusaiból merítve az ottani kézművesek saját, egyedi formanyelvet fejlesztettek ki, amely a regionális virágos hatásokat egy olyan kifinomult, törékeny érzékenységgel ötvözi, amely világhírűvé vált.
A 'Kashmir selyem' kifejezés arra a sajátos, munkaigényes kézműves hagyományra utal, ahol a selymet páratlan puhaságú és fényűző felület létrehozására használják. A selyem használata sokkal finomabb szálak alkalmazását teszi lehetővé, mint a gyapjú, ami pedig lehetővé teszi a szövő számára, hogy hihetetlenül részletes és összetett mintákat alkosson. Ez az anyagválasztás nemcsak esztétikai okokból történik, hanem a selyem által biztosított természetes erő és hosszú távú ellenállóképesség miatt is, biztosítva, hogy a szőnyeg értékes vagyontárgy maradjon.
Ezeknek a szőnyegeknek a jellegzetes formai elemei gyakran tartalmazzák a klasszikus központi medaliont, amely a hagyományos kertek elrendezésére emlékeztet, sűrű, áramló virágmintákkal és finom indákkal körülvéve. Ezeket a mintákat általában kidolgozott, többrétegű szegélyek keretezik, amelyek végigvezetik a szemet az egész darabon. A színpaletták gyakran lágyak és ragyogóak, úgy tervezték őket, hogy befogadják és visszaverjék a fényt, mélységet és mozgást kölcsönözve a felületnek.
Egy ilyen hagyományból származó darab birtoklása egy olyan speciális mesterség megőrzését jelenti, amely generációkon át öröklődött a családokban. Mivel minden szőnyeg egyedileg kézzel készül, az emberi készség és türelem olyan mély szintjét képviseli, amelyet a modern gépek nem tudnak lemásolni. Ezeket a szőnyegeket a gyűjtők és a lakástulajdonosok egyaránt nagyra értékelik, nemcsak szépségükért, hanem azért a kulturális súlyért és kézzelfogható kapcsolatért is, amelyet a kiválóság hosszú távú hagyományával biztosítanak.
