A Loribaft szőnyegek a Közel-Kelet nomád törzseitől származnak, és különösen a luri és kaskai népek művészeti örökségét tükrözik. Ezeket a szőnyegeket hagyományosan vízszintes szövőszékeken készítették, ami lehetővé tette a szövők számára, hogy nyájaikkal együtt vándoroljanak, ez pedig mélyen befolyásolta a mesterség hordozható és robusztus természetét.
A Loribaft kifejezés a törzsi szövés egy sajátos, kifinomult megközelítésére utal. A hagyományos, geometrikusabb törzsi szőnyegekkel ellentétben ezek a darabok vastagabb, puhább szálazatukról és a színek és formák spontánabb, művészi értelmezéséről ismertek, ami gyakran az itt látható gazdag, festői csíkokat eredményezi.
Ebben a hagyományban a jellegzetes tervezési elemek gyakran tartalmaznak a természetből származó szimbolikus motívumokat, mint például apró geometrikus virágokat, állatokat vagy stilizált növényeket, amelyek szétszórva találhatók a mezőn. A kézzel kártolt, kézzel font, merész, természetes árnyalatokra festett gyapjú használata egyedi, tarka hatást kelt, amely minden darabnak megadja a sajátos személyiségét.
Egy ilyen hagyományból származó darab birtoklása lehetőséget ad arra, hogy kapcsolatba kerüljön egy évszázados kulturális örökséggel. Ezeket a szőnyegeket a gyűjtők nagyra értékelik hitelességük, a szövésükhöz szükséges hatalmas szakértelem, valamint azért, mert egy élő, fejlődő kézműves hagyományt képviselnek, nem pedig tömegtermelt dekorációt.
