A Loribaft hagyomány szorosan kötődik a Közel-Kelet nomád törzseihez, különösen a luri néphez. Történelmileg ezeket a szőnyegeket saját használatra készítették, úgy tervezve őket, hogy ellenálljanak a nomád élet viszontagságainak, miközben alapvető szigetelő padlóburkolatként szolgáltak a sátrakban. Napjainkra ezek a minták egy igen keresett kategóriává váltak, amelyeket vastagabb, plüss szálak és egyszerűsített, művészi esztétika jellemez.
A 'Lori' elnevezés a törzsi eredetre utal, míg a 'baft' a szövési stílust írja le. Ezek a szőnyegek jellegzetesek a kézzel font, kiváló minőségű gyapjú használatáról, amelyet gyakran természetes pigmentekkel festenek, így az idővel szépen melegszik. A szerkezet szándékosan robusztus, előnyben részesítve a kissé durvább, de sokkal sűrűbb csomózási technikát, amely a szőnyeg jellegzetes puha és ruganyos érzetét adja.
A Loribaft vizuális nyelvezetét a nyitott, tágas mezők és a motívumok minimalista használata jellemzi. Míg sok hagyományos szőnyeg erősen mintázott, a Loribaft gyakran finom, absztrakt vagy geometrikus elemeket tartalmaz, amelyek a gyapjú textúráját ünneplik. A hangsúly a színek összjátékán és a kézzel festett anyagoknál előforduló természetes variációkon van.
A gyűjtők értékelik ezeket a szőnyegeket a törzsi kézművességgel való hiteles kapcsolatukért, és azért a képességükért, hogy nyugodt, visszafogott szépséggel horgonyozzák le a teret. Azzal, hogy egy Loribaft szőnyeget választ otthonába, folytatja a hosszú múltra visszatekintő hagyományt, amely az emberi szaktudást helyezi a tömegtermelés elé. Ez egy olyan darab, amely hidat képez az ősi nomád szükségletek és a modern lakberendezési érzékenység között.
