A Loribaft szőnyeg hagyománya a Közel-Kelet nomád törzseitől, különösen a luri néptől származik. Történelmileg ezek a szövők saját mindennapi használatra készítettek szőnyegeket, a természetes tájból és kulturális örökségükből merítve ihletet, ahelyett, hogy szabványosított, kereskedelmi mintákat követtek volna.
A 'Loribaft' kifejezés erre a jellegzetes szövési stílusra utal, amely sok más regionális típushoz képest vastagabb, puhább szálhosszáról ismert. Ez az építési technika a kényelmet és a meleget helyezi előtérbe, így ezek a szőnyegek ideálisak a nomád életmódhoz, ahol alapvető szigetelésként szolgáltak az elemek ellen a sátorlakásokban.
Vizuálisan a Loribaft szőnyegeket művészi, gyakran minimalista vagy absztrakt formatervezési megközelítésük miatt ünneplik. Gyakran tartalmaznak természetes festékekből származó, mély, telített színeket, amelyek idővel gyönyörű, tompa patinát fejlesztenek. A hangsúly a szín és a textúra összjátékán van, nem pedig a rendkívül bonyolult, merev motívumokon, ami minden szőnyegnek lelkes, szerves megjelenést kölcsönöz.
A Loribaft szőnyeg tulajdonlása egy módja annak, hogy kapcsolatba kerüljünk a kézművesség olyan történeti hagyományával, amely értékeli az emberi kifejezésmódot és a természetes anyagokat. Ezeket a szőnyegeket a gyűjtők és a lakástulajdonosok egyaránt keresik hitelességük, a szoba lágyítására való képességük, valamint azért, mert minden darab a kézműves látásmódjának és készségének állandó lenyomataként szolgál.
