A Loribaft hagyomány gyökerei a Közel-Kelet nomád kultúráira, különösen a lur és gashgai törzsekre vezethetők vissza. Ezeket a szőnyegeket történelmileg a sátrakon belüli személyes használatra készítették, úgy tervezték őket, hogy szigetelést nyújtsanak a hideg padló ellen, és vászonként szolgáljanak a szövő történetmeséléséhez és kulturális kifejezésmódjához.
A 'Baft' kifejezés magára a szövési folyamatra utal, és a Loribaft szőnyegeket az egyszerűsített, mégis merész esztétikájukért ünneplik a bonyolultabb, városi készítésű szőnyegekhez képest. Gyakran vastagabb, kézzel font gyapjút használnak, ami hozzájárul ahhoz a jellegzetes puhasághoz és mély, telített színekhez, amelyek összeforrtak ezzel a stílussal.
Vizuálisan ezek a szőnyegek nyitott tereikről és erősen stilizált, geometrikus motívumaikról ismertek. A szegélyek gyakran olyan szimbolikus mintákat tartalmaznak, amelyek a természeti világot tükrözik, beleértve a virágokat, állatokat és törzsi jelképeket. Az élénk, földszínek használata a hagyomány fémjele, a színeket hagyományosan helyi növényi és ásványi festékekből nyerik.
Egy Loribaft szőnyeg gyűjtése egy olyan élő kézműves hagyomány megbecsülése, amely évszázadok óta fennmaradt. Ezeket a szőnyegeket nemcsak esztétikai vonzerejük miatt értékelik, hanem a nomád életmód tárgyi emlékeiként is, amely értékeli a szakértelmet, a türelmet és a természetes, fenntartható anyagok használatát. Ennek birtoklása egy módja annak, hogy megőrizzük ezt az örökséget, és a mély történelem és az emberi kapcsolat egy darabját a modern otthonba hozzuk.
