A Loribaft szőnyeg hagyománya mélyen gyökerezik a Közel-Kelet nomád örökségében, különösen a luri és kaskai törzsekhez kapcsolódik. Ezeket a szövőket régóta tisztelik azért a képességükért, hogy olyan szőnyegeket alkossanak, amelyek nemcsak padlóburkolatok, hanem a természetes környezetük vizuális elbeszélései is. A Loribaft kifejezés erre a sajátos szövési stílusra utal, amely a formális udvari szőnyegekhez képest vastagabb, puhább szálú és lazább, spontánabb mintatervezést hangsúlyoz.
Az ezekhez a szőnyegekhez használt technika gyakran kézzel font gyapjút igényel, amelyet hagyományos módszerekkel festenek, hogy mély, gazdag színeket érjenek el. Ez a folyamat elengedhetetlen a Loribaft jellegzetes textúrájához, ahol a gyapjú kissé egyenetlen, organikus érzete növeli a szőnyeg varázsát. A sűrű szálazás a kézművesség védjegye, amely plüss, hívogató felületet biztosít, ami egyet jelent azzal a nomád kényelemmel, amelyre ezeket a szőnyegeket eredetileg tervezték.
A jellegzetes designelemek közé gyakran tartozik az életfa, a növekedés, a termékenység, valamint a föld és az ég közötti kapcsolat erőteljes szimbóluma. Ebben a darabban a fát stilizált gyümölcsökkel és levelekkel ábrázolják, bemutatva a szövő művészi értelmezését a természetről. A vibráló kék mező használata merész eltérés a hagyományos törzsi szőnyegekben gyakran megtalálható visszafogottabb, földszínektől, ami a forma különösen kifejező példájává teszi.
Ezeket a szőnyegeket a gyűjtők nagyra értékelik hitelességük és az minden szálban jelenlévő emberi tényező miatt. A Loribaft birtoklása azt jelenti, hogy megőrzünk egy darabot a kulturális történelemből, amely az egyéni kreatív kifejezést helyezi előtérbe a tömegtermeléssel szemben. Ez egy olyan hagyomány bizonyítéka, amely értékeli a szakértelmet, a türelmet és azt a képességet, hogy meglássuk a szépséget a hétköznapokban, így ezek a szőnyegek olyan kincsek, amelyek az idő múlásával egyre több karaktert és jelentőséget nyernek.
