A Loribaft szőnyeg hagyományai a Közel-Kelet nomád kultúráiban gyökereznek, különösen a luri és bakhtiari törzsek körében. Ezeket a szőnyegeket történelmileg személyes használatra készítették, úgy tervezték őket, hogy meleget és védelmet nyújtsanak a zord hegyi környezetben, esztétikájuk pedig a nomád szövők által lakott tájak természetes szépségét tükrözi.
A 'Baft' kifejezés magára a szövési folyamatra utal, míg a 'Lori' a törzsi eredetet azonosítja. Ellentétben a formálisabb, városi alapú szőnyegkészítési hagyományokkal, amelyek előre megrajzolt tervekre támaszkodnak, ezeket a szőnyegeket gyakran emlékezetből szövik, lehetővé téve a szövő számára az egyéni kreativitás és a kulturális történetmesélés kifejezését a motívumok elhelyezése és az élénk, gyakran természetes festésű gyapjú kiválasztása révén.
A Loribaft szőnyegek jellegzetes dizájnelemei általában egyszerűsített, merész esztétikát tartalmaznak a bonyolultabb stílusokhoz képest. Gyakran láthatók ismétlődő geometrikus motívumok, stilizált növényvilág és állatfigurák, amelyek mély szimbolikus jelentéssel bírnak a törzsön belül. Ez a konkrét darab mélykék mezőjével és a rendkívül részletes, narratív jellegű sárga szegélyével tűnik ki, amely kifinomult eltérést mutat a minimalistább törzsi mintáktól.
Loribaft szőnyeget birtokolni olyan, mint egy darab élő történelmet megszerezni. Ezeket a szőnyegeket a gyűjtők nemcsak tartósságuk és gyapjúminőségük miatt értékelik nagyra, hanem az általuk képviselt emberi kapcsolat miatt is. Olyan mesterség bizonyítékai, amely túlélte a vándorlások és kulturális változások évszázadait, olyan szintű szakértelmet és művészi szabadságot képviselve, amely egyre ritkább a modern világban.
