A Nichols kínai szőnyeg hagyomány az 1920-as és 1930-as években alakult ki, abban az időszakban, amikor az Art Deco mozgalom világszerte átformálta a formatervezést. Walter Nichols, a kínai Tiencsinben élő amerikai vállalkozó kulcsszerepet játszott ebben az evolúcióban. Olyan szőnyegeket rendelt, amelyek ötvözték a hagyományos kínai képi világot, például a virágmintákat és buddhista szimbólumokat, a nyugati, feltörekvő Art Deco mozgalom által kedvelt letisztult vonalakkal és merész színpalettákkal.
Ezeket a szőnyegeket a vastag, fényes gyapjú és a szoborszerű szálazat jellegzetes használatáról ismerik el, amely a mélység érzetét kelti. Az ezeknél a daraboknál alkalmazott szövési technika nehéz, tartós szerkezetet eredményez, amelyet úgy terveztek, hogy ellenálljon a forgalmas otthonok igénybevételének, miközben megőrzi puha, luxus tapintását. Ez a technikai megközelítés a Nichols stílus egyik védjegye, amely megkülönbözteti ezeket a szőnyegeket a kor más regionális hagyományaitól.
Vizuálisan ezeket a szőnyegeket a tágas, gyakran monokróm mezők jellemzik, aszimmetrikus virágelrendezésekkel. Ellentétben a sok más szőnyegtípusnál megszokott sűrű, mindenütt mintás felületekkel, a Nichols esztétika a negatív térre támaszkodik, hogy hagyja érvényesülni a motívumokat. A tervekben használt vibráló vörös, kék és arany színeket olyan kiváló minőségű festési technikákkal érték el, amelyek lehetővé tették, hogy a szőnyegek sok évtizeden át megőrizzék intenzitásukat és karakterüket.
Ma ezeket az antik darabokat nagy becsben tartják azok a gyűjtők, akik értékelik a keleti művészet és a nyugati formatervezési innováció találkozását. Egy Nichols szőnyeg birtoklása a formatervezés történelme iránti tisztelet és a kézműves tárgyak tartós minőségének elismerése. Ezek a szőnyegek a kulturális csere virágzásának egy meghatározott pillanatát képviselik, amely a szépség olyan örökségét eredményezte, amely a modern otthonok számára is rendkívül releváns és kívánatos.
