A kínai szőnyegek története, különösen a 20. század elejéről származóké, szorosan összefonódik az Art Deco mozgalommal. Ezek a szőnyegek, amelyeket gyakran Nichols-stílusúnak neveznek, egy olyan időszakban jelentek meg, amikor a nyugati formatervezési hatások találkoztak a hagyományos keleti szövési technikákkal. Ez a fúzió egy olyan jellegzetes esztétikát eredményezett, amely eltávolodott a hagyományos, ismétlődő motívumoktól az olyan nyitottabb, szoborszerű és kifejező minták felé, mint az itt látható központi virágcsokor.
Ezeknek a szőnyegeknek a technikai minőségét a speciális szerkezetük határozza meg, amely gyakran lényegesen tömörebb, plüssös szálhosszal rendelkezik más regionális stílusokhoz képest. Ez a vastagság szándékos tervezői döntés volt, amelynek célja a luxus, kényelmes érzet biztosítása volt, amely megfelelt a korszak elegáns belső tereinek. A kiváló minőségű gyapjú és az erős pamut alap használata lehetővé tette azokat a merész, éles körvonalakat, amelyek ezeket a virágmintákat jellemzik.
Ennek a hagyománynak a jellegzetes tervezési elemei közé tartozik a nagyméretű, aszimmetrikus virágmotívumok használata, amelyeket gyakran tömör, vibráló háttér elé helyeznek. Ellentétben a hagyományosabb szőnyegekkel, amelyeket bonyolult, ismétlődő geometrikus minták boríthatnak, ezek a darabok hangsúlyozzák a negatív teret, lehetővé téve, hogy a központi virágkompozíció kerüljön a középpontba. A színpaletta gyakran gazdag, telített tónusokat tartalmaz, amelyek az évtizedek során is élénkek és szépek maradtak.
Ezeknek az antik daraboknak a gyűjtése a textil művészet fejlődésének egy adott pillanatát hivatott megőrizni. Nagy becsben tartják őket művészi bátorságuk és az az emberi készség miatt, amely a komplex, festői minták kézzel csomózott formába öntéséhez szükséges. Egy ilyen szőnyeg birtoklása nem csupán padlóburkolatot jelent, hanem a kulturális örökség egy darabjának megőrzését, amely tiszteleg a 20. századi formatervezési hagyományok átalakulása előtt.
