A Turkaman szőnyeg hagyománya a közép-ázsiai sztyeppék nomád törzseitől származik, és évszázadokra visszanyúló történelemmel rendelkezik. Ezeket a szőnyegeket történelmileg különböző törzsi csoportok készítették, amelyek mindegyike egyedi formanyelvet fejlesztett ki, tükrözve környezetüket és kulturális identitásukat. Idővel ezek a hagyományok vándoroltak és fejlődtek, a legkiválóbb példányokat ma már képzett szövők készítik a Közel-Keleten.
Ezeknek a szőnyegeknek kulcsfontosságú technikai jellemzője a kiváló minőségű gyapjú használata, amelyet gyakran úgy dolgoznak fel, hogy sűrű és rugalmas szálakat hozzanak létre. A kézi csomózás kifejezés arra a munkaigényes folyamatra utal, ahol minden egyes szálat külön-külön kötnek az alaphoz, olyan szerkezetet létrehozva, amely egyszerre rugalmas és hihetetlenül erős. Ez a módszer alapvető a hagyományos szőnyegek hosszú élettartama és értéke szempontjából.
Ennek a hagyománynak a formanyelvét híresen az ismétlődő 'gul' motívum határozza meg, amely egy nyolcszögletű vagy medál alakú figura, rendezett sorokba rendezve a felületen. Ezeket a motívumokat gyakran komplex, geometrikus szegélyek veszik körül, amelyek keretbe foglalják a kompozíciót. A mély, gazdag tónusok, mint a sötétvörös használata, semleges hátterekkel párosítva, ennek a stílusnak a védjegye, amely egyszerre merész és kifinomult megjelenést kölcsönöz.
A gyűjtők nagyra értékelik a Turkaman szőnyegeket a törzsi örökséggel való mély kapcsolatuk és az elkészítésükhöz szükséges kivételes készség miatt. Egy ilyen darab birtoklása nem csupán a padló díszítéséről szól, hanem arról, hogy a kulturális történelem egy darabját vigye otthonába. Ezeket a szőnyegeket azért ünneplik, mert képesek kecsesen öregedni, gyakran idővel még szebbé válnak, ami tartós befektetéssé teszi őket minden háztartás számára.
