Az Usak szőnyeg hagyománya a törökországi Uşak történelmi városába nyúlik vissza, amely az Oszmán Birodalom idején a szőnyeggyártás egyik központja volt. Ezeket a szőnyegeket nagyra értékelték nagyszabású virágmintáik miatt, és gyakran mecsetek vagy paloták számára készítették őket. Az évszázadok során a régió technikái és esztétikai érzéke elterjedt, és új, vibráló otthonra talált India képzett műhelyeiben.
Az Usak kifejezés egy konkrét formatervezési vonalra utal, amelyet a nagyméretű, ívelt virágmotívumok és a kiegyensúlyozott, nyitott kompozíció jellemez. A sűrűbb, geometrikus stílusokkal ellentétben az Usak esztétikáját az elegancia és a mértékletesség határozza meg. Ez a fejlődés lehetővé tette, hogy a hagyomány releváns maradjon, hiszen zökkenőmentesen köti össze a történelmi pompát a modern belsőépítészeti igényekkel.
E hagyomány jellegzetes elemei közé tartoznak a kiterjedt medaillonok, a tekeredő indák és a nagy palmetták, amelyek mind olyan elrendezésben jelennek meg, amely a harmónia érzetét kelti. A színpaletták általában lágyak és visszafogottak, így a bonyolult minták finoman emelkednek ki anélkül, hogy elnyomnák a tekintetet. Ez a konkrét szőnyeg továbbviszi ezeket a hagyományos tervezési elveket, olyan formába öntve, amely egyszerre érezhető hitelesnek és elérhetőnek.
A gyűjtők és a design rajongók értékelik az Usak stílusú szőnyegeket művészi örökségük és az organikus formák kézi szövéséhez szükséges hatalmas szakértelem miatt. E hagyományból származó darab birtoklása többről szól, mint csupán padlóburkolatról; a kézművesség vonalának életben tartásáról van szó. Ez a kapcsolatot jelképezi a Közel-Kelet művészettörténetével, a modern szövők tehetséges kezein keresztül tolmácsolva.
