A Ziegler hagyomány mélyen a 19. század végi történelemben gyökerezik, amikor az európai dizájnházak arra törekedtek, hogy a Közel-Kelet szőnyegeinek klasszikus, bonyolult mintáit egy visszafogottabb és sokoldalúbb esztétikával ötvözzék. Eredetileg a nyugati piacok ízlésének kielégítésére rendelték őket, ezeket a szőnyegeket úgy tervezték, hogy dekoratívak és rendkívül tartósak legyenek.
Az ezekhez a darabokhoz gyakran társított szakmai terminológia arra a sajátos módszerre utal, ahogyan a gyapjút fonják és az alapot előkészítik. A kiváló minőségű gyapjú használatával a fonalat gyakran kezelik, hogy finom, antik patinát hozzanak létre, amely örökség érzetét kelti a szőnyegben már az elkészülte pillanatától kezdve. Ez a technikai megközelítés biztosítja, hogy a szőnyeg puha tapintású maradjon, mégis megőrizze azt a szerkezeti integritást, amely generációkon át kitart.
Vizuálisan a Ziegler szőnyegeket a nyitott mezők és az elegáns, túlméretezett virágmotívumok ünneplik. Ellentétben sok más hagyományos stílussal, amely sűrű, mindenütt mintás kivitelezéssel rendelkezik, ez a hagyomány a kiegyensúlyozott kompozíciót részesíti előnyben, ahol a virágoknak és indáknak van helyük lélegezni, gyakran egy széles, dekoratív keretbe foglalva, amely megalapozza az egész dizájnt.
E hagyományból származó darab birtoklása a kultúrák közötti örökség megőrzését jelenti. Ezeket a szőnyegeket a gyűjtők és a lakástulajdonosok egyaránt nagyra értékelik azért, mert képesek áthidalni a szakadékot a történelmi művészet és a kortárs lakberendezés között, olyan készséget és kulturális folytonosságot képviselve, amely a modern világban egyre ritkább.
