A Ziegler szőnyegek eredete a 19. század végére vezethető vissza, a svájci Ziegler & Co. cég és a Közel-Kelet mesterszövői közötti együttműködés eredményeként születtek. Abban az időben nyugaton egyre nagyobb igény mutatkozott az olyan szőnyegekre, amelyek visszafogottabb színekkel és nagyobb, nyitottabb virágmintákkal rendelkeznek a régióra jellemző, rendkívül bonyolult és sűrű mintázatokhoz képest. Ez az innováció sikeresen ötvözte a nyugati ízlést a keleti szőnyegszövés ősi, kipróbált technikáival.
A 'Ziegler' elnevezés azóta egyfajta szinonimája lett a minőségi, dekoratív szőnyegeknek, amelyek a tágas, szellős dizájnt hangsúlyozzák. Ezek a szőnyegek a 'chobi' stílusról ismertek, amely a természetes, növényi alapú festékek használatára utal, lágy, tompa földszíneket és gazdag, organikus vörös árnyalatokat eredményezve. A gyapjút általában kézzel fonják, hogy kissé szabálytalan textúrát hozzon létre, amely mélységet és egyedi karaktert ad a szőnyeg felületének, ahogy az elnyeli a fényt.
Vizuálisan ezeket a szőnyegeket a nagyméretű virágminták, az indák és a palmetták jellemzik, amelyeket széles, díszes szegélyek kereteznek. Ellentétben egyes hagyományos stílusokkal, amelyek a tér minden centiméterét kitöltik, a Ziegler esztétika ünnepli a negatív teret, hagyva, hogy a központi motívumok érvényesüljenek. Ez a kiegyensúlyozott kompozíció rendkívül sokoldalúvá teszi őket, képesek úgy keretet adni egy szobának, hogy közben nem nyomják el a környező bútorokat.
Ma Pakisztán továbbra is a legkiválóbb kézi csomózású Ziegler szőnyegek elsődleges forrása. A gyűjtők és a belsőépítészek azért becsülik ezeket a darabokat, mert képesek történelmet és melegséget vinni az otthonokba. Egy Ziegler szőnyeg birtoklása nem csupán padlóburkolatot jelent, hanem olyan textilművészeti alkotás megszerzését, amely tiszteleg a kultúrák közötti örökség előtt, képviselve a művészi látásmód és az emberi türelem tökéletes házasságát.
