A Ziegler hagyomány a 19. század végére nyúlik vissza, amikor az európai formatervezési érzékenység találkozott a Közel-Kelet mesteri szövési technikáival. Eredetileg azért rendelték meg őket, hogy áthidalják a szakadékot a hagyományos díszes stílusok és a visszafogottabb, szobaméretű szőnyegek iránti növekvő igény között, ezek a szőnyegek mára külön kategóriává váltak, amelyet egyensúlyáért és kifinomultságáért ünneplik.
A Ziegler kifejezés a kiváló minőségű, kézzel font gyapjú használatának sajátos megközelítésére utal, amelyet gyakran természetes pigmentekkel festenek a lágy, visszafogott esztétika elérése érdekében. Ez a stílus az alacsonyabb szálhosszt és a nyitottabb mezőt részesíti előnyben, amely lehetővé teszi, hogy a bonyolult minták lélegezzenek, ahelyett, hogy elnyomnák a teret. Az eredmény egy olyan szőnyeg, amely egyszerre érezhető történelmileg megalapozottnak és rendkívül modernnek.
Ebben a hagyományban a vizuális nyelvet a nagy, söprő virágmotívumok és a mezőn átkígyózó stilizált indák határozzák meg. A zsúfoltabb, medálokkal teli stílusokkal ellentétben a Ziegler esztétika a ritmikus, ismétlődő harmóniára összpontosít. A szegélyek általában formálisak és kiegyensúlyozottak, keretként szolgálnak, amely magában foglalja a központi design organikus mozgását.
Egy ilyen hagyományból származó szőnyeg gyűjtése egyedülálló kulturális párbeszéd megőrzését jelenti. Ezeket a darabokat nagyra értékelik azért, mert képesek harmonizálni a különböző belső stílusokkal, miközben megőrizik saját különálló identitásukat. Egy ilyen szőnyeg birtoklása a művészi látásmód és a funkcionális tartósság ötvözete iránti elismerést jelzi, amely a Közel-Kelet szövési örökségének legjavát határozza meg.
